A kerékpársport helyzete megyénkben.

Solymosi János gondolatai

Itt nálunk, Nyíregyházán sajnos nem annyira népszerű az országúti kerékpár, mint az ország más régióiban, mint például Szekszárd vagy Szeged környékén. Erről, mi kerékpárversenyzők is sokat tehetünk, hiszen jó ideje nem tudunk kiemelkedő versenyzőket adni a magyar élmezőnynek.

Igaz, hogy a korábbi évekhez képest elindult valami pozitív változás, de ez csak a tömegsport oldalon mutatkozott meg. Nagyon nagy szükség van arra is, hiszen egy esetleges igazolt csapathoz az adná a stabil „háttérországot”. De ahhoz, hogy fiatalok, gyerekek eltökélt szándékkal az országúti kerékpározást válasszák, annak elengedhetetlen feltétele, hogy legyen egy példakép, akár a közvetlen környezetükben is.

A kilencvenes évek első felében a RUBIN KSC versenyzőit ismerték az egész magyar élmezőnyben. Voltunk páran, akik igazán meg tudtuk szorongatni a nagy klubok „menő”-it, és így sok külföldi versenyre is eljutott a város híre.
Elgondolkodtató tény például, hogy az országúti kerékpározásban, ami számomra a legkedvesebb, egy közel 130 éves hagyományokkal, és szabályokkal bíró szakág, valamint a pálya kerékpározás – ami a versenyzés talán legkifinomultabb és legnagyobb technikai tudást igénylő formája - az elmúlt évszázadban alig tudtunk eredményeket elérni.

Szeretném megélni, hogy az országúti kerékpározás általános megbecsülésnek örvendjen nálunk is. Motiválni kellene a fiatalokat, hogy közülük legalább néhányan igazán jó „országútisokká” vagy „pályásokká” váljanak. Sajnos az utánpótlás hiánya az egész országban hatalmas gondot jelent. Mint klubelnök rendszeresen szembesülök ezzel a ténnyel, és azt kell mondanom, hogy az MKSZ ülésein, vagy a többi klub vezetőivel történő beszélgetések során is ez jelenti a megoldásra váró legjelentősebb problémát.
Az aktív versenyzésem befejezése után - ami 1998-ban volt – próbáltam módokat találni arra, hogy lehetne az országúti tekerést népszerűsíteni. Rendeztem versenyeket, próbáltam kisebb nagyobb erőfeszítéseket tenni szponzorok felkutatására, szinte minden módját kipróbáltam a „sportág népszerűsítésének”, de nem jött meg a várt eredmény.

Alakultak ilyen- olyan klubok, alapítványok és egyéb társulások, de sajnálattal láttam ,hogy egyik sem azon az úton indult el, ami a „bajnoki címhez” vezet. Nincs inspiráció, alázat, és olyan mértékű és minőségű munka, amire lehetne építkezni. Most ott tartunk, hogy ismét eltelt közel 10-12 év anélkül, hogy egyáltalán igazolt országúti kerékpárversenyzője lett volna egy megyei jogú városnak, Nyíregyházának.
Az egyetlen kiútnak azt látom, hogy nekünk idősebb, de mindenképpen tapasztalt országútisoknak kell a kezünkbe venni ennek a szakágnak a jövőjét.
Feltétlenül szükség van egy olyan klubra, amely nem csak az amatőr kerékpározást tartja szem előtt, és ugyanakkor szinte elutasítóan bánik az élsporttal. Nem arra nevelni a versenyzőit, hogy különböző polgárpukkasztó felvonulásokon rontsák és elbagatellizálják az amúgy is megbecsülésért áhítozó országúti kerékpársportot.

2012 év elején volt szerencsém megismerkedni az Alpin-Salewa hobby csapatával, akik amatőr kategóriában, korcsoportjukban nagyon jó eredményekkel állnak helyt országos versenyeken Elkezdtünk együtt dolgozni, közös edzéseket szervezni, valamint részt vettünk együtt egy pár nyílt, országos versenyen is. Kialakult egy baráti szakmai kapcsolat a két csapat között, és kiderült, hogy egy nyelvet beszélünk, és összedolgozva egy kellő háttérrel rendelkező klubot tudnánk létrehozni.

Ezért tűztük ki célul, hogy megalapítjuk a Nyíregyházi Kerékpáros Sport Egyesület-t, és megpróbálunk egy olyan klubot építeni belőle, ami egy ekkora városhoz méltó csapattal vagy legalább egy pár versenyzővel rendelkezik. Mindenképpen előrelépés lenne, ha ismét tudnánk legalább 1-2 olyan versenyzőt magunkénak tudni, aki a középszerű sporttól elrugaszkodva, kellő mentalitással és ambícióval felvértezve helytállna itthoni UCI, és nemzetközi viadalokon. Erre talán -15 év után- ismét van remény.

2011. májusában kezdtem el irányítani Kató László edzéseit, aki akkor 15 évesen került a „kezeim közé”. A versenysporthoz való edzésmunkához azonnal nekiláttunk, és ennek eredményeként Laci 2012-ben az igazolt ifjúsági korcsoportban, az Országos Bajnokságokon, időfutamon 4., míg a hegyi OB.-n 10. helyezést ért el. Ezeken kívül Debrecenbe nyert egy versenyt korosztályába és több országos versenyen -pl.: Mátra kör-, is dobogóra tudott állni. Hozzáteszem, a korcsoport legfiatalabb versenyzőjeként érte el ezeket a helyezéseket.

A másik komoly reménység Fodor Dávid, aki bő egy honapja csatlakozott hozzánk, 2012-ben korcsoportjában amatőr időfutam magyar bajnok lett, és ígéretesen tudja „rakni a kereket” komolyabb megméretetéseken is.
Sajnos arra egyelőre nincs lehetőség, hogy egy saját csapattal induljunk igazolt és nemzetközi minősítésű versenyeken, mert nincs ki a 4 fős csapat az igazolt kategóriában, de vegyes csapattal ez megoldható.

Azért, hogy a versenysportban is egy működőképes szakosztály jöjjön létre, létfontosságú lenne már rövidtávon is az utánpótlás megoldása. A legalkalmasabb korosztály a meginduláshoz a 14-16 éves lenne, de az idősebb jelentkezőket is szívesen látjuk. Ahhoz, hogy teljes értékű csapatot tudjunk kiállítani, korcsoportonként legalább 4 igazolt versenyzőre lenne szükség. Jelenlegi formában az edzéseken 10-15 fővel veszünk részt, ahonnan 2 fő igazolt versenyző.
Várjuk tehát a leendő versenyzők jelentkezését.

Solymosi János
NYKSE Elnök